Az előző bejegyzésben meséltem el nektek, hogy – a magam részéről fájdalmas kompromisszumként megélve – hogyan jutottunk el az emeletes változattól a földszintes verzióig. Az alkudozások sora azonban itt még messze nem ért véget...
Az idő relatív – ezt Einstein óta tudjuk. De igazán akkor érezzük csak meg, amikor nagy dolgok történnek körülöttünk/velük. Egy építkezés mindenképpen ez a kategória. Főleg, ha az ember a mindennapi mókuskerék mellett igyekszik időt és energiát szakítani rá.
Mi 2019 májusában vágtunk bele a dologba azzal, hogy felkerestünk és felkértünk egy építészt. Most, 2020 februárjában – ugyan már közel vagyunk a célhoz – még mindig nincsenek kész terveink. Persze lehet ezt ennél gyorsabban és hatékonyabban csinálni (és ti csináljátok is így, ha egyszer odajuttok), de a nyár, egy utazás, egy esküvő vagy épp egy több hetes munkaprojekt sokat tud késleltetni rajta. Na, náluk ezek érték sorra egymást az elmúlt időszakban.
Meg az a fajta bizonytalanság, ami kényszerűen a válladra telepszik, ha egy olyan nagy volumenű vállalkozásba fogsz, mint leendő családod tökéletes otthonának megépítése. De nincs tökéletes, ezt egy ideje mantrázzuk magunknak. Ahogy fix pontok sincsenek, újratervezés, átgondolás, az eredetivel szögesen ellentétes megoldás viszont annál több.
Így „veszítettünk el” egy szobát például, mikor még a miénk sem volt. Eredetileg 5 szobás házat szerettünk volna, de ezekkel a paraméterekkel úgy elszaladt az alapterület (amibe a garázs és a terasz még bele sem tartozott), hogy muszáj volt lemondanunk az egyikről. Mert a nagyobb alapterületet nem csak felépíteni (NAGYON) húzós, de utána fenntartani (értsd felfűteni, bevilágítani, takarítani stb.) is. Így – bármilyen csábítók is az internetről kacsintgató tágas terek – visszavágtuk az alapterületet. Persze ez még mindig nem jelenti azt, hogy szorongani fogunk, sőt, tökéletesen elég lesz ez így is. De az ember agyának át kell tudnia állni („újratervezés”). Ez is egy fontos tanulsága az építkezésnek.
Ahogy az is, hogy az aktuális trendek sem kőbe vésettek. Számunkra a legjobb példa erre a konyha kialakítása volt. Üssétek csak be a neten: modern konyha. Mit ad ki? 100-ból 98 találat a nappalival egybeépítve javasolja. Számtalan inspiráló kép és ötlet, amibe nehéz nem beleszeretni. Elsőre nekünk sem sikerült. Így hát elindultunk a „mainstream” vonalon: legyen amerikai konyhás nappalink. Félúton (még időben) azonban elkezdte befészkelni magát a fejünkbe, amit édesanyám a kezdetektől fogva ismételget, vagyis hogy ez így nem praktikus. Pusztán egy nagy vasárnapi ebéd elkészítése is annyi ételszaggal jár, ami azonnal bejárja az egész teret, és beissza magát a textilekbe (márpedig a nappaliban bőven van, hova). A szépség mellett pedig az élhetőség is fontos (ha nem fontosabb) szempont. Úgyhogy jött a régi kedves ismerős, az újratervezés (már jobbak vagyunk benne, mint egy GPS). A konyha kap egy tolóajtós üvegfalat, így – reményeink szerint – megmarad a nagy tér érzete, közben pedig az illatokat is kordában tudjuk tartani.
Az újságokban, tévében, interneten található lakásbelsők tehát ötletmerítésnek, inspirációnak, irányadónak szuperek, de csak akkor, ha tudjuk és merjük azokat a magunk igényeire, ízlésére és lehetőségeire formálni.
