Érdekes dolog az idő. Amíg nem találtad meg, amire vágysz, úgy érzed, vánszorog, amint viszont kiszemelted magadnak, hirtelen rohamtempóra kapcsol, miközben te próbálsz versenyt futni vele, nehogy elhappolják előled azt a bizonyos áhított dolgot.
Mi is így voltunk a telekkel. A telekkel, ami első látásra is több volt, mint tökéletes. Kellően nagy (1390 nm) egy kényelmes kertes családi ház felépítéséhez, Leányvár egy új utcájában és (amibe minden rációt magunk mögött hagyva azonnal beleszerettünk) lélegzetelállító panorámával. És mindezt nem budai hegyeknek megfelelő telekáron. A kisördög néha még suttogja bennem, hogy előbb-utóbb majdcsak kibukik, miért kaptunk ilyen jó telket a környék árszínvonalát nézve ilyen brutál jó áron, de ilyenkor az igazán hozzáértő családtagok rendre lecsitítanak, hogy nincs ebben átverés. Csupán kompromisszum és jó időzítés.
Előbbi annyiban, hogy pár kilométerrel hajlandók voltunk megtoldani a Budapesttől mért távolságot a nagyobb nyugalomért cserébe. Ezzel pedig pont átléptük a szorosan értelmezett agglomeráció határát – ezzel együtt a megyehatárt is. És – akaratlanul is – beelőztük a zöldre és csendre vágyó, többnyire fiatal családok nagy többségét. És ez itt már az időzítés kérdése. Hiszem ugyanis, hogy a szmog elől menekülők egyre kijjebb és kijjebb tolják majd a kertvárosi zóna határait. Ezzel pedig előbb utóbb elérik majd a most még távolinak számító településeket is, egy csapásra az egekbe hajtva ott az ingatlanárakat. De ez még nem így van, ezért is tudtunk rá jó ajánlatot tenni.
És itt kezdődött el a versenyfutás az idővel. Hiszen a kiszemelt telket meg is kellett szerezni – lehetőleg tegnapra, hogy senki ne csaphassa le a kezünkről. Ehhez egyrészt fel kellett venni a kapcsolatot az aktuális tulajdonossal, és biztosítani róla, hogy a szándékaink a legkomolyabbak – pipa. Majd kellett egy ügyvéd, aki gondoskodik az adásvétel jogszerű és biztonságos lebonyolításáról – mivel az eladónak volt erre javaslata, ez is pipa. És jött a legmacerásabb(nak tűnő) rész: a Fundamenta Lakáskassza megtakarítás és hozzá némi áthidaló kölcsön igénybevétele. Mint a tűztől, úgy féltünk tőle előzetesen.
Pedig nem kellett volna. Persze, van vele papírmunka, meg jó pár (hosszú) telefonos egyeztetés, de ha az ember egy tiszta és vágyott cél érdekében csinálja végig ezeket, sokkal kevésbé tűnnek fájdalmasnak. Az ügyintézési folyamat pedig rendkívül logikus és átlátható. Az igény benyújtásától a hitelbírálaton át az effektív hitelfelvételig 3 különböző ügyintézővel voltunk kapcsolatban, és kivétel nélkül mind nagyon készségesek, segítőkészek és – ami a legfontosabb – türelmesek voltak. Arról nem is beszélve, hogy a legoptimálisabb megoldás megtalálásban is segítettek – gondolok itt arra, hogy melyik megtakarításunkat hogyan használjuk fel a telekre, hogyan oldjuk meg a fedezet kérdését, vagy hogy milyen mértékkel bővítsük a többi lakásszámlát, hogy az építkezés idejére is maradjon puskaporunk.
Az első lépéstől a földhivatali értesítőig (miszerint a nevünkre került végre a telek) körülbelül 4 hónap telt el. Ezalatt voltunk ügyvédnél, közjegyzőnél a hitelfelvételhez, és a földhivatali ügyintézés is belefért, ami nagyon jó időnek számít szerintem. Fizetni persze minden lépcsőfokon kell, de manapság ez már adottság. És tökéletes felvezetés annak, aki épülni készül. Ezen felül viszont abszolút pozitív mérleggel zártuk le az ügyletet – és fizettük be a telekadó első részletét...
Kép forrása: Europress
